Triasztinquin vezér és az alakváltó
(sci-fi - fantasy novella)
Enquintanala egy távoli kisbolygó a Naprendszerben. 8728 trilliomod fényévre a Föld bolygótól, amit ők Terraquintalanak neveznek. Mivel Terraquintalan van élet, ezért nyomon követik annak változását és ezalatt felkészülnek a bolygó végső leigázására. A saját utazórendszerük szerint az E-128278 (Enquintanala, mint bolygó - utazó rövidítése) ezzel különböztetik meg magukat a többi bolygótól. Földi kutatók egyszer látták egy űrteleszkóp segítségével, de a rövidke villanás miatt fekete lyuknak vélték. Így aztán elfeledkeztek róla és nem foglalkoztak vele többet.
Enquintanala nyolcvannyolc millió lakosú kisbolygó, fejlett szociális és értékalapelvű társadalom. Számukra nincsen hiányosan vagy rosszul elvégzett munka. Bármi, amivel foglalkoznak, az tökéletesen működik, nem szorul sem javításra, sem cserére. Betegségek nem léteznek, így lakosai hosszú életűek. Háromféle nemű lények élnek rajta: nőstény - hím és nemtelen egyedek. A lakosság száma szinte állandó. A legtöbb enquintanala-i egyed átlagban 188 - 256 évig él (földi időszámítás szerint). Ehhez hozzájárul az ózonmentes környezet és a fejlett lagxay-technika. Ez utóbbi saját fejlesztésük. Célja az űrből érkező űrhulladék eltávolítása, amely ha átlépi az Enquintanala légkör-rendszerét PH-semleges vegyületté bontja le. Ezt Terraquintalan miatt kellett létrehozniuk, ugyanis az űrutazásaik miatt az űrszemét károsítja az ő bolygójukat és a Naprendszert is. Az így létrejött PH-semleges vegyület remek táptalajt képez a különleges növényeiknek, amelyek állandóan teremnek és szinte sosem kapnak el sem betegséget, sem ismeretlen nyavalyákat. Állatok egyáltalán nem élnek a bolygón, bár próbálkoztak Terraquintalanról betelepíteni, viszont az itt termelt növényektől elpusztultak. A bolygó lakosai ritkán betegek, ha mégis, akkor azonnal izolálják a társai közül, amíg a szervezet tökéletesen nem gyógyítja meg önmagát. És csak utána engedik őket vissza a társadalmukba. A nők főként tanácsadóként vagy segítőként vannak jelen a társadalomban. Itt nem hisznek az érzelmekben, semmi értelmét sem látják. Ha mégis előfordul, főként a nő- vagy nemtelen egyedek táplálnak ilyesmit az ellentétes neműek iránt. Mivel csak tökéletesen értelmes egyedek születhetnek a bolygóra, ezért lombik-eljárásban hozzák létre a szükséges számú enquintanala-i egyedet. Emiatt állandó a lakosság száma.
Immáron 322 éve Triasztinquin vezér irányítja a bolygót. Születésekor adtak neki ilyen hosszú életet. Daliás, földi mértékkel mérten negyvenes férfinek felel meg külsőleg. Nőtlen, egyetlen nyilvánosan elismert kapcsolata van egy nemtelen Inaya nevű, külsőre nőnek tűnő lénnyel. Talán ő az egyetlen, akinek elfogadja véleményét, de legalábbis meggondolásra jóváhagyja. Huszonhárom éve tervezi, hogy miként igázhatná le Terraquintalát. Mivel számos ásványi anyag csak erről a távoli bolygóról szerezhető be, ezért még értékesebb. Viszont a rajta élő "őslakosok" barbár népek. Bőrszín, jellem és jellegzetesség szempontjából legalább ötféle népcsoportra oszthatók. Így még nehezebb egyetlen tollvonással legyőzni őket. Triasztinquin vezér már rettentően hosszú ideje figyeli és tanulmányozza őket. Párszor maga is járt a bolygó felszínén, hogy mintákat gyűjtsön. Erről az egyik legemlékezetesebb élménye az volt, amikor Terraquintalán járva egy New York világvárosnak nevezett helyre érkezett. Inaya-t vitte csak magával. Bár mindketten erőteljesen kitűntek megjelenésükkel akkor a városi forgatagból, mégsem vettek róluk tudomást a földiek. Utazóként őket főleg a hely zajai idegesítették. Szerencsére Triasztinquin vitt magával zajcsökkentő kapszulát és Inaya-nak is adott belőle. Ezt a fülük mögé kellett helyezni és a számukra ideális mértékűre szabályozta a hanghatásokat. Emlékmegőrzővel minden lényeges információt rögzített. Ez a legalaposabb szerkezet, amit saját tudásával ismer. Képes a zajok, szagok, képek, mozgások együttes rögzítésére és azt akár egy kicsinyített ötdimenziós visszajátszásra.
Éppen ezt a felvételt nézegette Inaya társaságában. Közben magához rendelte főtanácsadóit és tájékoztatta őket közeli terveiről. Meg is jelent hat tanácsadója és nyílt elmével vártak a vezér szavaira.
- Mint azt tudjátok már, szeretném Terraquintala ásványkincseit megszerezni. Készleteink végesek, és amennyiben szeretnénk, hogy déd- és ük-leszármazottaink élvezhessék Enquintanala éghajlati viszonyait, megőrizve a jelenleg állapotot a lépés halaszthatatlanná vált - mondta tervezőasztalára támaszkodva.
- És miként szeretnéd megtenni a lépést? - Lépett előre az első számú tanácsadó, Keylangius.
- Kivédhetetlen mágneses meteorit-esővel szeretném elpusztítani Terraquintalat - dörzsölte össze tenyerét Triasztinquin, majd az ujjait összekulcsolta, mintegy kifejezve elszántságát.
- Számunkra Terraquintala nem különösebben hasznos - érvelt Keylangius. - Nehéz, de nem kivitelezhetetlen lenne, hogy inkább kiirtsuk az őslakosokat. Több mint hét milliárdan lakják. Erre a legegyszerűbb módszerek az alábbiak lehetnének: - erre elővett egy okosüveg-lapkát és fennhangon az alábbiakat olvasta fel, - világjárvány, ivóvíz-mérgezés, földmag-izzítás, oxigén és páratartalom felcserélés. - Felnézett kérdő tekintettel a vezérre és várta volna, hogy ezek közül válasszon.
- A Sonaritanqina[1]-ban okozott károk miatt a legkártékonyabb bolygó az egész univerzumban - lépett Inaya társa mellé, hogy kiálljon a férfi, és az érvei mellett.
- Mielőtt megtennéd az első lépést, - lépett Keylangius még közelebb - szeretném, ha egy földi tudós érveit is meghallgatnád.
- Egy földit? - Kérdezett vissza a vezér. - Átálltál az ellenség pártjára, Keylangius? - Kérte számon Triasztinquin vezér. Gyanította már egy ideje, hogy leghűbb barátjának tartott tanácsadója a háta mögött magáénak szeretné a hatalmat. Ennek ellenére próbált bízni benne, hiszen túl régóta ismerte.
- Nem - húzta ki magát a tanácsadó. - De úgy nem hozhatsz meg ilyen hatalmas döntést, hogy az ottani lakosok érveit nem hallgatod meg.
- Bölcsen feleltél, barátom - emelte fel a fejét a vezér. Ám, hogy tekintélyét megtartsa a jelenlévők előtt folytatta a kötözködést. - Idehozol nekem egy földit?
- Természetesen nem - reagált Keylangius. - Már fogságban van egy ideje. Muszáj volt szoknia az itteni klímát és az időt. A tüdején fejlesztenünk kellett, mert a halálán volt, de sikerült kettős tüdőfelszínt növeszteni a szervezetében.
- Számon kérhetném tőled, hogy mégis miért és miként lehetséges, de azt kell, hogy mondjam, egy cseppet sem vagyok rá kíváncsi. Hozzátok elém. Beszélni szeretnék vele! - fonta össze a karjait és várt türelmesen alattvalóira.
Ketten kimentek a tanácsadó teremből, majd néhány perc múlva megjelentek és egy barna, bongyor hajú, okkersárga ruhát és barna bőrszandált viselő ezüst neonfénybilincsbe vert fogollyal tértek vissza. Negyven év körüli, jó erőben lévő férfi volt.
- A vezér szólni kíván hozzád - adta elő magát Keylangius. - Felelj hát a kérdéseire.
A fogoly felhúzta a szemöldökét. Láthatóan nem tetszett neki a helyzet. Ő világ életében szabad ember volt. Nem tartozott senkihez és senki sem tartozott hozzá. Másnak talán lelki teher lett volna ez az állapot, de őt nem zavarta.
- Hogy hívnak, földi? - Kérdezte Triasztinquin.
- Adwin - mondta a fogoly.
- Mióta van itt? - Fordulta vezér Keylangius-hoz. - Hetvenhat napja és kilenc órája.
- Szeretném, ha felvilágosítanál, hogy Terraquintalana elpusztításához mire lehet szükségem?
- Terraquintalana? - kérdezett vissza a fogoly. - Az meg micsoda. Nem értem a nyelveteket.
- A Föld nevű bolygó, más néven - segített Inaya.
Triasztinquin intett Inaya-nak, hogy távozzon, ne avatkozzon a dolgába. A nemtelen értett a gesztusból és látványosan kivonult. Az ajtó bezárult utána.
- A Földet nem kell elpusztítani. A rajta élő emberek elpusztítják maguk... káros anyagokkal, az ásványok kirablásával és egymás megölésével - fordult Adwin a vezér felé, szavai pedig tapasztalatot és bölcsességet árasztottak.
- Nem ezt kérdeztem - dölyfösködött Triasztinquin.
- Pedig ez az igazság - erősködött Adwin. Dühével együtt ereje is nőtt volna, de próbálta elfojtani, nehogy fény derüljön valódi kilétére.
- Igazság? Gazság! - Mérgelődött a vezér. - Megkegyelmeznék neked. Élhetnél a bolygónkon, szabad emberként. Miért nehéz segítened a tervemet?
- Nem szeretem, ha korlátoznak - lépett előrébb Adwin. - És még jobban, ha fogságban tartanak. Lenne olyan kedves, hogy eloldja a láncaimat? - Emelte fel fénybilincsbe vert karjait, hátha leoldja őket.
- Pimasz vagy, fogoly! - Lépett hozzá Keylangius, majd arcon ütötte a férfit.
Adwin tudta, hogy határozott fellépésével újra tekintélyt szerezhet magának. Így hát egészen közel lépett a vezérhez, felemelte a kezeit és egy erős pillantásával leesett a fénybilincs a földre. Keylangius és Trisztinquin is döbbenten nézte a jelenetet. Erre még nem volt példa. Sem enquintanala-i, sem más bolygóról származó, sem földi lény nem tud ilyet!
- Az ezüst neonfénybilincset különleges varázslattal kötjük meg minden alkalommal. Mondd el tehát, hogy mégis mivel fejtetted meg a rejtvényt és vetted le! - Lépett közelebb Triasztinquin megragadta Adwin csuklóit és erősen szorítani kezdte őket, szemei pedig szinte vérben forogtak.
- Nem igazi földi ez, vezérem! - Jelentette ki Keylangius. - Figyeltük a börtönben. Soha nem kért sem vizet, sem étket. Mégis jó erőben van.
- Mondd meg, ki vagy! - Kérte számon Triasztinquin vezér.
- Adwin vagyok, a Földön mágusnak hívnának, itt csak egy alakváltó - vont vállat, majd azzal a mozdulattal egy öreg varázsló külsejét vette fel, aki olyan roskatagon festett, mint egy százhúsz éves. Fején mélylila kalpag, hosszú, ősz szakáll, ami a földig ért, kezében kampósbot.
- Sosem találkoztunk még alakváltóval ezen a bolygón! - Lépett hátrább Triasztinquin. - Sőt másutt sem!
- A Földön sem él sok belőlünk. Rejtőzködve élünk. Sok társamat anno kivégezték még a sötét középkorban. Azóta nem műveljük tudományunkat látványosan. Sajnos az én erőm és hatalmam kevés lenne a szülőbolygóm elpusztítására. De ha lenne, megtenném. Szívesen asszisztálok mesteri tervedhez! - Hajbókolt meg a rettenetes vezér előtt.
- Nem tartod magadat árulónak ezért a mondatodért? - Állt Keylangius Adwin és a vezér közé.
- Lehet, hogy a ti bolygótokon gonoszságként hangzik, amit mondtam... De nálunk nem figyelnének fel rá. Annyiszor és annyiféleképpen akarták már az emberek egymást is elpusztítani. Csupa fáradtság, hogy ebbe öljük bele az időnket és az energiánkat.
- Mit javasolsz? - Kérdezte Triasztinquin.
- Hanyagoljuk a Földet és keressünk jobb kihívást - ajánlotta Adwin.
- Mi már minden más bolygót feltérképeztünk és megszereztük a szükséges ásványokat. Egyedül a Földé, amit még nem fosztottunk ki. Légy akkor a segítségünkre! Nem kell már visszamenned a zárkádba. Megelőlegezek neked rangot és itt maradhatsz mellettem. De ha csalódom benned és kiderül, hogy hazudtál nekem, akkor még a varázserőd sem ment meg!
- Kilövünk a bolygóról és az űrben keringhet a tested, míg el nem porlad - sziszegte Keylangius Adwin fülébe. Erre az öreg varázsló hirtelen összébb húzta magát, kicsit megrázkódott, majd mire kihúzta magát egy csinos, fiatal ledér hastáncosnőként jelent meg. Teste, megjelenése kívánatos volt, férfiakat rabul ejtő. Egyetlen pillantással képes volt a férfiak vágyát feltüzelni. Valamennyire levette Inaya megjelenését és hozzá hasonlóvá vált.
- Ezt talán be kellene fejezned! - Parancsolta Triasztinquin, miközben visszafogta magát.
- Nem tetszik ez a külsőm? Nem találod csábítónak? - Súgta Adwin a vezér fülébe kacéran.
- Inkább felháborító! Mutasd a valódi éned! - Utasította Adwint Keylangius. - Vagy hozatok varázslattörő szérumot. Azzal megkötjük az erődet!
Inaya ekkor lépett be a helyiségbe és egyből pusztító düh fogta el. Trisztinquin-nel legalább nyolcvan éve alkotnak egy párt. Bár ezalatt mindketten igyekeztek hűségesek maradni, sajnos a hímnemű viszont kétszer is elcsábult, de aztán mindkét alkalom után visszatalált a nemtelen lánykinézetű szerelméhez.
- Triasztinquin! - szólította meg ridegen. - Mégis kicsoda ez a nő? - Féltékenykedett Inaya.
- Ő egy alakváltó. Ugyanaz, aki az előbb is itt volt. De míg távol voltál átváltozott. Őt hozattam fel a börtönből. Adwin a neve. Segít elpusztítani Terraquintalát - magyarázkodott a vezér elfelejtve, hogy Inaya már találkozott a különös alakkal.
- Igazán letehetnél már erről a tervedről - forgatta Inaya a szemét. - Belefáradtam már. Visszaérkeztek az utolsó felderítők. Az űrkabinok tele voltak ereklyékkel és minden eddigi hiányzó információt most sikerült kideríteniük. Nekem azt mondtad...
- Szeretnék kettesben beszélgetni veled - nyaggatta Inaya a párját.
- Keylangius, kérlek, hagyjatok most magunkra. Egy óra múlva folytatjuk - utasította főtanácsadóját, aki egyúttal kikísérte magával Adwin-t is.
Miután a tanácskozó helyiség ajtaja bezárult, Triasztinquin próbált higgadtságot mutatni. Inaya is igyekezett visszafojtani a dühét.
- Beszéltem az orvossal. Azt mondta, hogy tud segíteni, hogy utódot adhassak neked. Az időd egyre fogy, Triasztinquin. Lassan vissza kellene vonulnod. Emlékeztette egy szerelmes hajnalon tett ígéretére - közben finom ujjaival megsimította Triasztinquin arcélét.
- Nem érzem magamat sem öregnek, sem gyengének - utasította el a vezér és már milliószor megbánta, hogy engedett Inaya-nak egy szerelmesebb pillanatában.
- Utódot kell adnod a népnek, hogy a békét és a folytonosságot tudd biztosítani a számukra - emlékeztette sokadjára vezérét a múlandóságra.
- Könnyebb lenne egy valódi nősténnyel... - szorította össze ökölbe a kezét a vezér. - Tudom, hogy ezzel mélyen a lelkedbe tiprok, de ha valóban szeretnél a népen segíteni, akkor átengednéd az utód-adás lehetőségét egy náladnál jobb enquintanala-inak.
- Én voltam hozzád mindig a leghűebb. Emiatt, még ha nemtelen is vagyok, megillet, hogy az én vérem keveredjen a tiéddel. Tudod, hogy akkor sokkal nagyobb hatalmú utódod lehetne. Mert a létrejötte és a születése is különleges lenne.
- Elég volt ebből! - Csitította Triasztinquin. - Megfájdul tőled a fejem. Először Terraquintala, aztán az utód. Így döntöttem. És ezen nem változtathatsz!
- Hol szeretlek, hol gyűlöllek! Remélem ezzel tisztában vagy! - Vágta Inaya éles szavait késként vezére fejéhez.
- Tudom. Most épp nagyon gyűlölsz. De megígérem neked - lépett Triasztinquin Inaya-hoz, majd magához ölelte -, hogy az elkövetkezendő nyolcvan éven belül megajándékozlak utóddal.
A békés ölelést Keylangius kopogása zavarta meg.
- Vezérem, Adwin lakosztályt szeretne magának és élelmet, valamint egy szolgálót - a vezér és a tanácsadó tekintetükkel egy pillanat alatt közös álláspontra jutottak.
- Egy rab ne parancsolgasson! Ahogyan kértem, egy óra múlva folytassuk. Levegőztesd meg vagy tégy, amit akarsz.
Az idő hátralévő része eltelt. Inaya visszavonult a lakosztályába. Keylangius pedig visszatért Adwin-nal, aki ekkor már újra az első, negyvenes, erőteljében lévő férfi képében jelent meg. Megálltak az átlátszó üvegkapu előtt, majd a tanácsadó fejhajtással jelezte, hogy belépne. Erre a vezér egy intésével az ajtó kinyílt.
- Ezzel a külsejével kevesebb indulatot vált ki - jelentette ki Keylangius és büszkén vezette be az alakváltót a tanácskozó helyiségbe, de nem árulta el, hogy miként sikerült rávennie Adwint a külsője visszaváltoztatására.
- Egyetértek - bólintott a vezér.
Adwin és Keylangius belépett a tanácsadó szobába. A rab kezein újra fénybilincsekkel megállt a bejárati ajtó mögött. Triasztinquin és tanácsadója leültek a tervezőasztalhoz, ahol holografikusan jelentek meg eddigi Terraquintanala megsemmisítésére vonatkozó terveik. Állandó mozgásban, halk hanghatásokkal. Sorra játszotta le a tervezőasztal a megtervezett elképzelések szerinti hadműveletet. Adwin korábban még nem látott ilyet, de el volt ragadtatva.
- Te, aki Terraquintalán élsz, éltél, mivel szereznéd meg az ásványokat? - Kérdezte a vezér.
- Én, nagyuram - emelte fel mellkasához az összeláncolt kezeit - egészen másképpen csinálnám. A földiek között állandó a viszály. Még a legnagyobb bajban is képesek egymás ellen fordulni és a saját érdekeiket nézni. Én a helyedben vagy gyógyíthatatlan vírust küldenék a földre és kipusztítanám az emberiséget, majd megszerezném az üres bolygót. A légkört a saját elképzeléseitekhez, igényeitekhez tudjátok igazítani. Ehhez úgy látom, megvan minden technikátok és felszereltségetek.
Adwin lehunyta a szemeit, majd energiagömböt hozott létre és felnagyítva Triasztinquin elé tárta. A gömb fokozatosan átváltozott a Föld képére és megjelent egy gyorsszámláló. Olyan gyorsan pörögtek a mutatói, hogy a vezér alig bírta követni. Lehetett látni a vándorló kontinenseket, a természet erői által felgyűrt hegyeket és dombokat. Az élet kialakulását a kétéltűektől, a dinoszauruszokon át egészen az első ember megjelenéséig.
- Mi ez? - Kérdezte a vezér.
- Megmutatom neked, amit nem akarsz elhinni. A földiek maguk fogják kipusztítani a bolygót. Nem kell nekik más elnyomó erő, mert egymást is gyűlölik.
Majd a holografikus földgömb körül hamarosan szürkés gázréteg jelent meg. A vezér hátrább lépett, mert olyan valósághűre sikerült a bemutató, hogy még őt is elriasztotta az orrfacsaró gázszag, ami a Föld -képből származott.
- Te is gyűlölöd a földieket? A magadfajtát? - Emelte meg a hangját Triasztinquin. - Számomra ez különös. A mi bolygónkon ugyanaz a cél. Az élet és a hibák kiküszöbölése. A tökéletesség, teljesség. Mi nem öljük meg egymást...
- Nem vagyok olyan, mint a többi földi halandó - és egy csettintéssel eltűntette a holografikus képet. - Nekem a Földön titkolnom kell a létemet. Bujkálnom kell előlük. A képességeimet sem használhatom, mert megvetne a közösség. Más vagyok, mint az egyszerű földi halandók. A valótlan félelmeik miatt megölnének. Kérhetnék a segítségemet, de hogy őszinte legyek nem érdemlik meg. Szívesebben maradok ezen a bolygón, veled, uram, és szolgállak képességeimhez mérten. Még a fogságban is jobb sorom volt, mint odaát.
- Keylangius, mondd csak, hogyan került ide ez az alak - fordult felé a vezér.
- A legjobb egységeinket küldtük egy földi halandóért. Olyat kerestünk, aki rejtőzködve élt. Őt például - intett a fejével a tanácsadó - egy földalatti titkos kamrában élt és mágiát gyakorolt. Erős jeleket küldött az egységeinknek. Akik nagyon hamar a nyomára bukkantak. Altató-szériummal elkábítottuk és elhoztuk. Átnéztük a személyes dolgait, amiből arra következtettünk, hogy tudós. S talán emiatt többet tudhat, mint más halandó.
- Nem vagyok tudós - szólalt meg közben Adwin. - Sok könyvem van a misztikumról, a varázslatokról, az emberi tudat megismeréséről.
- Tudat? - Állította meg a vezér egy pillanatra a rabot.
- A tudat irányításával hatalomra tehetné szert Terraquintalán. Sok ember fejében például van egy belső hang, ami súg nekik a cselekedeteikkor. Emiatt tesznek jót vagy rosszat. A tudatukat is uralmad alá hajthatod. És akkor egyből lesz egy egész bolygónyi katonád.
- Nem elvetendő gondolat, uram - értett egyet Keylangius.
- Nézzetek utána, valóban működik-e. Várom a jelentést róla.
- Kiadom parancsba, Triasztinquin vezér! - Bólintott a tanácsadó.
- Higgyen nekem, működni fog. Már próbáltam a tudatalattiban hatni a belső hangra. És az kísérleti alanyaimon működött - próbálta Adwin szavaival bizonygatni elgondolását.
- Hányan voltak?
- Kik? - Kérdezett vissza Adwin.
- Természetesen az alanyaid?
- Hatan - jött a válasz.
- Nevetségesen alacsony szám. Erre nem lehet egy bolygó leigázását alapozni. A mi kutatásunkban milliószámra alapozzuk a kísérletet. És ha valóban működik, megkezdjük a folyamatos befolyásolást.
- Ha sikeres lesz... mi lesz szerény jutalmam? - Kérdezte Adwin és tudta, hogy ha nem adja meg neki a vezér, amit kér, akkor is kiharcolja magának.
- Jutalom? Örülj, hogy nem ölünk meg. Vagy nem teszünk bolygóközi pályára - nevetett fel Keylangius.
- És hogy megengedjük, hogy köztünk élj tovább... itt... Enquintanalán - egészítette ki Triasztinquin vezér.
- Köszönöm nagylelkűséged - hajolt meg Adwin.
- Akkor is nagylelkűnek neveznél, ha azt mondom, hogy börtönben kell maradnod? Akár az idők végezetéig? - Triasztinquin intett a szemével Keylangius-nak - Vitesd el innen! Majd szólok, ha szükségem lesz az alakváltóra.
A tanácsadó szólt két őrnek és elvezették Adwint.
Triasztinquin az asztalnak támaszkodva figyelte a holografikusan mozgó tervrajzát. Keylangius némán hallgatott percekig, majd vette bátorságát, hogy megszólaljon:
- Nem mondott ostobaságokat az alakváltó. Egyetért, uram?
- Uralmunk alá hajtjuk Terraquintalanát! Először indítsuk az éghajlat-megváltoztató programot, aztán következzen a földiek egészség-megkárosítása, amibe akár bele is halhatnak. Utána következzen Sonaritanqina erőteljes sugárzása, aztán a kivédhetetlen mágneses meteorit-eső. Ha még mindig maradnak életben a földiek közül, megjelenünk és rávesszük őket, hogy az életben maradás érdekében szolgáljanak minket, ezzel a tudati befolyásolással zárjuk le a háborút.
- Nagyszerű terv. Szüksége lesz még a továbbiakban Adwin-ra?
- Zárd energia-gátló cellába - parancsolta Triasztinquin.
A vezér maga maradt a teremben. Mélyen érintették Adwin szavai. Főként, hogy ő is képes volt holografikusan megjeleníteni Terraquintalanát. Sosem hitte volna, hogy valaki, aki a Földről származik képes ilyesmire. Inaya ekkor megint belépett a terembe.
- Pihenned kellene, kedvesem - közeledett hozzá és kezét a vállára tette.
- Ez az alakváltó elképesztő. Megmutatta, hogy nélkülem is képesek a földiek elpusztítani a nemzetségüket - mesélte el a vezér.
- Nekünk nincs szükségünk Terraquintalanára. Számtalanszor mondtam már neked. Feleslegesen vennél ilyen nagy terhet a nyakadba.
- Micsoda barbárság él azon a bolygón? Az ott élők, Adwin szerint, egymást is gyűlölik.
- Igen, erről már olvastam. Képzeld, ott vannak bérgyilkosok, sorozatgyilkosok. Évente történnek tömegmészárlások, nem beszélve a természeti katasztrófák erejéről - sorolta Inaya. - Előfordul, hogy a saját vérüket is megölik. A hozzájuk legközelebb állókat. Tudod, én nagyon boldog vagyok, hogy mi itt élünk. Megvan mindenünk. Remekül irányítasz, jó vezér vagy. Jó vagy a népedhez. Nem ölsz feleslegesen.
- Inaya, te vagy a legbölcsebb tanácsadóm - ölelte át Triasztinquin.
- Mikor jössz az álomkabinba? - Kérdezte Inaya. - Könnyebben jönnek a gondolatok, ha pihensz.
- Még szeretnék maradni - köszönt el tőle Triasztinquin csókot nyomva Inaya homlokára. - Hamarosan megyek.
A vezér egyedül maradt a tanácskozó helyiségben. Újra és újra nézte a holografikus szimulációját tervének megvalósításáról. Mellette sorakoztak a különböző alternatívák, amelyeket váltogatva más-más opciókat mutatott be a mozgó tervezet. A helyiség félhomályából egy hang szólalt meg:
- Nem akarsz nekem hinni, uram - nézett rá két szempár. - A terved jó, alaposan kidolgozott, de teljességgel felesleges. Esetleg arra alkalmas, hogy meggyorsítsd a folyamatokat.
- Ki az? - Lépett közelebb a vezér.
Az alak nem felelt. Helyette két kezét ökölbe szorította, szorosan egymás mellé, majd ujjait szétfeszítve egy újabb vizualizációt vetített ki kettejük közé. Rajta háborús képek, fegyverek, halmokban álló holttestek, világháborús rövidke mozgóképek jelentek meg. Triasztinquin hátrálni kezdett. Elborzasztották a képek.
- Adwin! - Nevezte nevén az alakot, aki erre közelebb lépett és valóban ő volt az.
- Szeretném, ha az engem megillető módon bánnál velem - majd félredobta a vizualizációt és egyik kezét görcsösen tartva "megragadta" a vezér nyakát. - Nagy vezérnek tartod magadat, közben, ha a Földön élnél, hozzám hasonló módon bujkálnod kellene. Megbélyegezve, félve, hogy a hatalmad miatt megölnek az egyszerű halandók. Az én életem maga volt a földi pokol. A sötét középkorban, barlangokban kellett élnem. A felvilágosodás korában úr lehettem, aztán az újkor beköszöntével megint vissza kellett térnem a barlangomban.
- Halhatatlan vagy, alakváltó? - Csikarta ki magából a mondatot Triasztinquin elvörösödött fejjel.
- Ha én is ide születtem volna vetélytársad lehettem volna. Így azonban az ellenfeled vagyok. Vajon mi történne a te fenséges Enquintanalánddal, ha nem élnél? Itt találnának a tanácsadóid, holtan. Keylangius-é lenne a hatalom? Vagy másé? Inaya-t biztosan kidobnák innen és valami romlott helyen végezné, ahová végül is való - mondta Adwin undorral.
A vezér próbálta lefejteni a nyakáról a fojtást, sikertelenül. Adwin közben hagyta, hogy a saját ereje helyett egy kígyót vizualizáljon ellenfele nyakára és azzal roppantsa össze. Triasztinquin próbált volna segítséget hívni, de érzékei nem működtek.
- Blokkoltam az erődet! - Nevetett fel hangosan Adwin. - Megegyezhetünk. Hadd legyek én a tanácsadód Keylangius helyett. Én lennék a megfelelő alany utódodnak. Mondd ki és nem öllek meg!
A vezér, bár ereje fogytán volt, de nem hagyta, hogy Adwin elérje a célját. Lehunyta a szemeit és egy gondolatmagot küldött tanácsadójának. Tudta, hogy már csak ő segíthet rajta és a helyzeten is. Bármennyire is hatalmasabbnak hitte magát az alakváltó, mindenre nem terjedt ki a hatalma. Keylangius sietve próbált bejutni a terembe, de a kapukat zárva találta. Megnyomott egy gombot és így átlátható vált a tanácsadó terem és ekkor szembesült vezére kínos helyzetével. Egy újabb gomb megnyomásával energiablokkolót bekapcsolta, mire a vizualizált kígyó eltűnt és Triasztinquin végre fellélegzett. Szinte ugyanabban a pillanatban a tanácsadó is bejutott a helyiségbe. Egy legyintéssel visszazárta Adwin-t a neonfénybilincs rabságába, a következő legyintéssel pedig elnémította.
- Vezérem, jól vagy? - Kérdezte aggódva Keylangius és felsegítette a padlóról Triasztinquin-t.
- Megmaradok - fogta továbbra is a torkát. - Vitesd innen ezt az alakváltót! Többet látni sem akarom!
- Én hoztam a nyakadra Adwin-t. Nem hittem volna, hogy gonosz. Igaz, arra sem gondoltam volna, hogy varázsereje van. Hogy nem is ember, hanem egy alakváltó. Ezért esedezem a bocsánatodért, uram! - Hajtotta le a fejét bűnbánóan Keylangius.
- Nem tudhattad - mondta Triasztinquin, miközben tanácsadója felsegítette a padlóról.
Közben két őr elvitte Adwin-t. Inaya akkor jelent meg, amikor kivezették az alakváltót és rémülten futott szerelméhez, aki eléggé fehér volt.
- Jól vagy? - Kérdezte, mert látta rajta, hogy valami történt. Kezét végigsimította Triasztinquin homlokán, majd két keze közé fogta, lehunyta szemeit és gyógyító energiáját átsugározta a vezérre, aki ettől jobban érezte magát. Percek alatt rendbe jött.
- Mindig akkor jelensz meg, amikor szükséged van rám! - Csókolta meg Inaya kezét, majd megölelte. - Szeretlek! - Mondta.
Keylangius ennyit szólt csupán:
- Dolgom van. - Azzal kiment a teremből és léptei Adwin után vitték.
- Erőteljesebben is figyelhetnéd a jeleket. Én mindig próbálok távolról segíteni neked, de te mindig figyelmen kívül hagyod - vetette Inaya szerelme szemére. - Enquintanala veszélyes hely és nem ismered eléggé. Ahogyan mi, úgy ők is folyton változnak.
- Lehet, hogy nem volt szerencsém... Keylangius nem tudhatta, hogy alakváltó. Nem emberi szerzet. Félelmetes ereje van. Jó lecke volt ez nekem, hogy ne higgyem azt, hogy elpusztíthatatlan vagyok.
Napokkal később rendeződött a helyzet. Adwin-t energiablokkoló zárkába helyezték el és továbbra is figyelték, illetve tanulmányozták erejét. Triasztinquin félre tette egy időre a Terraquintalana meghódításának tervét, helyette inkább űrkalandozást tervezett Inaya-val, hátha ezalatt sikerül teljesíteni kívánságát is az utódról. Keylangius-t megtette ideiglenes vezetőnek, mert benne bízott a legjobban. Adwin-nak pedig nem maradt más, mint a szürke cella, de arra tökéletesen megfelelt, hogy saját terveit a kiszabadulásra és a kegyelem elnyerésére fordítsa. Próbált az őrök kedvébe férkőzni.
Így történt tehát, hogy Triasztinquin, az Enquintanala vezére egyelőre félretette Terraquintalana megtámadását bizonytalan ideig. Látószögéből azon nem tűnt el ez a bolygó, mert rengeteg érdekességet tartogatott a számára. És ki tudja? Talán egyszer újra elviszi magával oda Inaya-t is újra tanulmányi útra.
VÉGE
[1] Naprendszer - a terraquintalana-iak nyelvén