Varázsszer és gyöngyvirág (novella)
A klubban hangos pszichedelikus zene szólt. Fiúk és lányok önkívületben táncoltak. Némelyikük alig érzékelte már a valóságot. Azon a fülledt nyári estén Rubina kivált Ákos karjaiból, hogy friss levegőt szívjon. Karjait felemelve, imbolyogva kitáncolt a parkettről. A zene üteme átjárta a testét. Szemeit lehunyta, de a színes, mozgó karikákat továbbra is látta maga előtt. Mintha egy kaleidoszkópon keresztül látta volna a barátait. Önfeledten mosolygott. Két lépést még tett előre, s aztán a falhoz támaszkodott. A szer egyre mélyebben elérte az agyát. Ahogyan maga elé nézett egy méretes, ötszirmos piros virág nőtt ki a parkettből. Akár a tévén játszott retro konzolos játékban. Rubina ránevetett a képzelt növényre, majd átlépdelt rajta. Érezte, hogy ez így nem lesz jó. De nem foglalkozott vele. A zene olyan hangosan szólt, hogy a klub előtt is nagyon jól lehetett hallani. Rubina leült az útpadkára és rágyújtott egy cigarettára. Míg kifújta a füstöt egy unikornist látott vágtázni az úton. A lány felnevetett. Erre az estére várt már hetek óta. Végre minden nyűgét félre tudta tenni. A gondolatai kikapcsoltak, sőt egyenesen megszűntek létezni. Aztán még egy lány botorkált ki a klubból. Rubinával ellentétben fekete partiruhában volt, tűsarkúban, szétfolyt szemfestékkel. Kezében egy pohár itallal támolygott kifelé és kicsit távolabb leült. Ránézett a szomszédos lányra és alaposan megbámulta annak holdjárós lábbelijét, piros-fekete rakott szoknyáját és fehér mell-alatti topját.
- Téged meg honnan szalajtottak? - kérdezte az ismeretlen lány, közben ivott a poharából.
- Bent buliztam, mint te - kacagott Rubina.
- Ha így néznék ki, régen hazamentem volna - néztek össze és egymás szemében ugyanazt az érzést vették észre. - Hogy hívnak?
- Rubina vagyok - vette át a cigarettáját és a másik lány felé nyújtotta a kezét.
- Engem is így hívnak - dőlt hátra a röhögéstől a fekete ruhás nőszemély.
- Biztos valami tévedés! - szívott a cigarettába Rubina. - Szerintem olyan ritka a nevem, mint én magam. És van barátod?
- Igen, bent bulizik. Ákosnak hívják - közölte a fekete ruhás és a nevetése is alábbhagyott.
- Döbbenet. Az enyémet is így hívják - lepődött meg Rubina.
A két nő hirtelen kitágult pupillával nézett egymásra és ekkor ismerték fel, hogy ők tökéletesen egyformák. A fekete ruhás nő közelebb ült és megérintette Rubinát. - Pedig érzem, hogy valós vagy.
- Létezem. Itt minden valós. Az előbb egy unikornis vágtázott itt - kacagott Rubina.
- Te is gyöngyvirágot szívtál - jött rá a fekete ruhás.
- Nos, igen - vallotta be. - Nekem varázsszernek mondta a srác.
- Egyek vagyunk - állapította meg az egyik, s belekortyolt az italába.
- Kettéváltunk? - húzta fel Rubina a szemöldökét.
- Igen. Én a sötét éned vagyok - vont vállat a fekete ruhás. - Szerintem szakítsunk Ákossal. Baromi rossz az ágyban.
- Ne mondj ilyet! - tiltakozott Rubina.
- Be kell látnod. Emlékszel Gáborra? Tudod, akivel másfél éve jártunk. Ő igazán jó volt - dicsérte a fekete ruhás a korábbi barátot.
- Nevetséges vagy. Nem szeretett minket - ellenkezett a fekete ruhás.
Közben a klub ajtaja kivágódott és Ákos kiáltott ki Rubinának.
- Gyere vissza! Hideg van kint.
- Még beszélgetek - fordult meg Rubina.
- Kivel? - lépett ki Ákos aggodalmasan. Senkit sem látott barátnője mellett.
- A másik énemmel - közölte Rubina, s a másik nő tényleg köddé vált.
- Micsoda? - lepődött meg Ákos és úgy vette észre barátnője túl sok varázsszert fogyasztott. Ideje hazavinni - döntötte el magában.
- Menjünk vissza a klubba - erősködött a lány.
- Dehogy! Hazamegyünk és pihensz - fogta át a lány derekát és elsétáltak a buszmegállóig.
Rubina megtorpant. A szemei előtt ismét fénykörök jelentek meg. Különféle formákat öltöttek, szabályosakat és szabálytalanokat felváltva. Majd egy ciklámen macska jelent meg előtte szájában egy egérrel.
- Elmúlik, csak ki kell aludnod magadat - vigasztalta Ákos.
A busz negyven perccel később jött. Addigra tompultak a látomások, ahogyan a varázsszer hatása kezdett alábbhagyni...